 |
| "Nehezen szoktam meg, hogy a címeres mezt viselhetem" (fotó:mksz.hu) |
Első interjúalanyom, egy különleges lány. Délelőttjeit a
székesfehérvári Árpád Szakközépiskola és Kollégium padjaiban tölti, ám iskola
utáni első útja nem haza, hanem a buszpályaudvarra vezet. Innen indul
Budapestre, ahonnan csak az edzések után, az esti órákban térhet haza. Nem egy
leányálom, ám számára a kézilabda elégtételt jelent ezekért az áldozatokért.
A véletlen folytán került kapcsolatba a kézilabdával. Első
sikereit Székesfehérváron érte el, mára már a Ferencvárost erősíti a fiatal
kapustehetség. Az utánpótlás válogatott hálóőre, aki 17 évesen, már a felnőttek
között, a nemzeti élvonalban védte a fővárosiak kapuját. Pálinkás Vikivel
beszélgettem.
Mikor
kezdtél kézilabdázni, miért pont erre a sportra esett a választásod?
2007-ben Székesfehérváron kezdtem el ezt a sportot. Igazából,
véletlenszerűen jött a kézilabda, súlyproblémákkal küzdöttem, soha nem voltam
vékony lány. Édesapám elvitt egy edzésre és megszerettem ezt a sportot.
Nem is
akármilyen sikereket értél el a megyeszékhelyi klubnál. Melyek a legkedvesebb
emlékeid a Székesfehérváron töltött évekből?
Sok jó emlékem van, nem is az eredmények miatt. Én szerettem
Fehérváron játszani, szívesen emlékszem például arra a siófoki tornára, ahol a
94-es korosztályban én kaptam meg a legjobb kapus címet.
Az
utánpótlás válogatott színeiben is pályára léphettél, ez sok sportoló számára
csak álom. Milyen érzés volt magadra ölteni a címeres mezt?
Nagyon jó érzés volt, nehezen szoktam meg. A himnusznál,
végig a családomra gondoltam, és néha-néha könnybe lábadt a szemem.
 |
| (fotó.v-man.hu) |
2013-ban
a Ferencváros csapatához kerültél. Milyen különbségeket látsz a Fehérvár KC és
a Ferencváros között?
A Fehérvár KC egy kisebb csapat, ami persze nem rossz, de van
különbség. Nagyon szerettem ott lenni, de itt a Fradiban minden teljesen más. Ez
egy nagy család, ismernek a szurkolók, az edzők is jók, szeretek itt lenni.
A nagy múltú FTC játékosaként, elmondható, hogy már ilyen rövid idő után is ott dobog benned a „Fradi szív”?
Nem tudom, hogy mennyire lehet ezt érezni. Próbálok mindent
megtenni azért, hogy sikeres legyek ebben a klubban és ne okozzak csalódást az
edzőnek és a szurkolóknak, de legfőképpen magamnak szeretnék megfelelni. A
szurkolók nagyon rendesek velem,
rendszerint megdicsérnek és van egy szurkoló , aki különösen kedves
velem, rendszeresen kapok tőle meccsek után csokit.
Túl
vagy az NBI-es felnőtt debütáláson, hogyan emlékszel vissza a pályán töltött
percekre?
 |
| Viki szemmel láthatóan élvezi a Fradi tábor bizalmát (fotó: lendvaifoto.com) |
A BSE csapata ellen mutatkoztam be. Féltem, már a
bemelegítésnél is, amikor pályára kerültem szinte remegtem. Nagyon izgultam, de
a végére sikerült lehiggadnom. A második mérkőzésemen, hazai pályán fogadtuk a
Vác csapatát. 20 percet kaptam, védéssel tudtam bemutatkozni. Mögöttem tombolt
a szurkolótábor, fantasztikus volt a hideg is kirázott. Nem hiszem, hogy ennél
nagyobb élményem lesz valaha, minthogy 17 évesen NBI-ben hazai pályán játszhattam
és nyertünk.
Van
valamilyen babonád a sporthoz köthetően?
Mindig van egy videó, amit megnézek a meccsek előtt, és
rendszerint átismétlem, hogy mindent beraktam-e a táskámba.
Egy kézilabdás életében, a szombatokat gyakran a korán fekvés és a meccs utáni pihenés tölti ki a bulizás helyett, gondolom ez a helyzet nem ismeretlen. Milyen áldozatokkal járt az, hogy eljutottál idáig?
Igen ez így van. Sok áldozattal jár. Én minden nap feljárok Budapestre
edzeni. Az iskolám Fehérváron van. Szinte semmi időm nincs, 1 órakor felszállok
a buszra és este 8 körül érek haza. Borzasztóan fárasztó, de valamit valamiért.
Csak ilyen feltételekkel engedték meg a szüleim a klubváltást. Kevés időm marad
a barátokra, de a sport már csak ilyen. Viszont a csapatban is rengeteg
barátom van.
 |
| "Az első felnőtt mérkőzés örök emlék marad" (fotó:kisricso.fotoalbum.hu) |
Van
olyan személy, akire példaképként tekintesz?
Nagyon sok mindent köszönhetek édesapámnak, aki mindig
stabilan két lábbal áll a földön és segít nekem. Bánhidi Orsolyának, aki
régebben személyi edzőként foglalkozott velem, és segített céljaim elérésében,
mellettem volt és támogatott. Aki igazán a példaképem, az Katrine Lunde. Az ő
mozgása és stílusa nagyon tetszik, amikor tudom, nézem és próbálok tanulni
tőle.
Mik a
terveid a jövőt illetően?
Mindenekelőtt,
szeretnék leérettségizni. A kézilabdát semmiképpen sem szeretném abbahagyni.
NBI-es játékos akarok lenni, és mindent meg is fogok tenni ezért.
Kedves Viki, köszönöm a beszélgetést. Én innen szeretnék neked további sok-sok sikert kívánni, és
szívből remélem, hogy évek múlva majd újra interjút készíthetek veled, mint az
ország egyik legjobb kézilabda játékosával!
