Körmendi kissrác lévén, nem is volt kérdéses, hogy
választott sportja a kosárlabda lesz. Golomán György messze kiemelkedett
korosztályából, és 16 évesen, már az NB I-es Lami-Véd Körmend felnőtt gárdáját
erősítette. Az élvonalbeli bemutatkozás után, meg sem állt Amerikáig, ahol a Sagemont
Lionsszel veretlenül nyerték meg az állami bajnokságot. A fiatal magyar
kosárlabdázó az amerikai egyetemek érdeklődését is felkeltette, és a következő
szezontól már a UCLA egyetemen folytatja pályafutását, illetve
tanulmányait.
Mikor kezdtél kosárlabdázni, miért pont ezt a sportot
választottad?
Körülbelül tíz évvel ezelőtt
kezdtem játszani. Körmendi gyerek vagyok, ahol a fő, és talán egyetlen sport a
kosárlabda, így majdnem minden kissrác kipróbálja magát benne. Én is így
tettem.
Már fiatalon a Lami-Véd felnőtt csapatába kerültél, milyen
érzés volt a felnőttek között szerepelni?
Igen, 16 évesen megkaptam a
lehetőséget, hogy a felnőtt csapattal edzhessek. Természetesen fantasztikus érzés volt, nagyon
sokat tanulhattam az öregebb, rutinosabb csapattársaimtól.
Első NBI-es szezonodban 16 mérkőzésen játszottál. Hogyan
értékeled utólag ezt az időszakot?
Minden játékos, aki szereti a
kosárlabdát, szíve szerint annyit játszana, amennyit csak bír, de az edzők
feladata eldönteni, hogy végül ki hány percet kap a pályán. Én is szívesen
játszottam volna többet, de az edzőm így látta jónak a csapat szempontjából,
így nincs okom panaszra. Főleg így, hogy egész sikeres szezont zártunk.
A 13. helyen zárta a B divíziós Európa-bajnokságot a magyar
fiú U18-válogatott. A csapat legeredményesebb játékosa voltál, hogyan emlékszel
vissza a kontinenstornára?
Nem lehettünk teljesen
elégedettek a 13. hellyel. Több volt abban a csapatban. A szerencse nem állt
mellettünk, hiszen a nyári felkészülés során két húzóemberünket is
elveszítettük, így egy megfogyatkozott kerettel kellett a legtöbbet kihozni
magunkból, így sikerült…
Korábban, szinte biztosnak tűnt, hogy mehetsz a Manresához.
Miért döntöttél úgy, hogy nem fogadod el a spanyol klub ajánlatát?
A kosárlabda mellett a tanulás
mindig fontos szerepet játszott az életemben. Ha Spanyolországba szerződöm, nem
lett volna lehetőségem egyetemi diplomához jutni, illetve a klub egy hosszú
távú szerződést kínált, amely szintén nem volt túl csábító számomra.
Aztán lehetőséged nyílt arra, hogy Amerikában folytasd.
Sokat gondolkodtál az ajánlaton?
Természetesen. Ez egy nagy
lépés, hiszen a világ másik végére kellett költöznöm, ráadásul egyedül.
Mondhatni, majdnem új életet kellett kezdenem. Sokat gondolkodtam, és a
családommal közösen hoztuk meg ezt a döntést. Így utólag, abszolút jó
választásnak tűnik!
Milyen volt belecsöppenni az Amerikai kosárlabdaéletbe?
Rögtön érzékelhető volt a
különbség az itthoni, és az amerikai kosárlabda között. Más a játékstílus, az
egész sokkal gyorsabb, hiszen indításból indításba mennek az akciók, emellett
sokkal nagyobb fizikai erőt is igényel.
Végül a legfrissebb, csapatoddal, a Sagemont Lionsszel
megnyertétek az állami döntőt. Hogyan éled meg ezt a sikert?
A szezon elején tűztük ki a célt
magunknak, és az egész idényben keményen dolgoztunk érte. Felemelő érzés volt
felhúzni az ujjunkra a bajnoki gyűrűt.
Mik a terveid a jövőt illetően?
Az idei szezonban, a UCLA
egyetem ösztöndíjat ajánlott, amit novemberben alá is írtam, így a következő
négy évemet ott fogom eltölteni. Úgy gondolom, ez egy remek lehetőség a
fejlődésre, mind a kosárlabdában, mind a tanulmányaim szempontjából!
Köszönöm hogy időt szakítottál erre a beszélgetésre a
világ másik végéről is. Mi itthonról nagyon szurkolunk neked, további sok
sikert kívánok!
